Sokféle célból blogolnak az emberek. Vannak akik mindennapjaikat, gondolataikat vagy érzelmeiket osztják meg. Mások egy témakörre fókuszálnak, például hobbijukra. A profik, akik mint eszközt, személyes márkaépítésre, szakértői pozíció erősítésére használják. És vannak az életművészek.
Életművész.
Kétféleképen képzelem el jelentését. Ami az emberek fejében van, leegyszerűsítve a naplopó. Vagy a profi, aki műveli az életet nem pedig az élet Őt. Egyiknek sem gondolom magam de mégis az utóbit érzem közel magamhoz.
Ami biztos, szeretem ha számomra értelmes dolgokkal töltöm az időm, létrehozni valamit, építeni, írhatnám – értéket teremteni. Nem áll mögötte magasztos cél vagy ideologia, inkább megfoghatatlan belső indíttatás. Így sokakat meglep a válaszom ha afelől érdeklődnek ki/mi is vagyok.
Miért?
Valójában túl sok minden érdekel ahhoz, hogy egy célterületre fókuszáljak és annak mestere legyek. Inkább egyfajta komplexitás, szélesebb látókör. Mindenhez és egyben semmihez sem érteni. Ez aztán a pozicionálás mi, érdekes állapot. Persze ennek ellenére írhatnék még egy blogot amiben valaminek a mesterének mutatom be magam.
Tizenkettő egy tucat cukormáz. Inkább úgy döntöttem mindent ami érdekel egy emberibb blogba gyűjtöm. Amikről amúgy is eszmét cserélünk a környezetemben. Így lehet mást is szórakoztat, vagy akár hasznos lehet a számára.
Információs társadalom
Szerencsés vagyok, izgalmas korba születtem. Tudom milyen volt hordozható telefon és internet nélkül élni. Sőt még a számítógépek is ritka dolgok voltak egy átlagos háztartásban. Késöbb tapasztalhattam, hogy lépésről lépésre ezek az eszközök, hogy változtatják meg az emberek mindenapjait, a világunkat.
Napjainkban lép a munkaerőpiacra és lesz egyben fizetőképes egy olyan generáció, aki már az internettel és okoskütyükkel nőt fel. Sokminden magától értetödő számukra mint nekünk a vezetékes víz. Az a normális ha megnyitom a csapot oszt ömlik :).
Nem tapasztalhatták milyen úgy megbeszélni találkozókat, hogy egyeseknél még vonalas telefon se volt. Nem volt mese, a megbeszélt időben ott kellett lenni. Ma már találkozó elött még megerősítjük, miközben lájkolom a partner aktuális cicás-cicis képeit a facebookon.
Ha információra volt szükségünk és otthon nem találtuk meg, vagy senki se tudta akkor bizony utra kellett kerekednünk. Igen, ki az utcára. A célpont az helyi könyvtár volt, amit csak nyitvatartási idő alatt lehetett igénybe venni. Mellesleg nyitvatartási idejük sokszor megegyezett a munkaidővel. Így szombat délelöttönként nőt a sikeres lekérések száma :).
Adatgyüjtés folyamatai:
- Problématudat
- Eldönteni mennyire fáj nekünk az adat hiánya
- Újra eldönteni, akár többször, hogy valóban nagyon fáj e(programozóknak – For ciklus)
- Ha még ezek után is fáj, akkor kijelölni egy napot, amikor útba ejthetjük a könyvtárat (programozóknak – script az optimalizáláshoz)
- Kiderül, nem lehet kötegelni, dedikált időt kell szánni csak arra, hogy otthonról a könyvtárba menjünk (szombat délelöt…)
- Elmegyünk, a könyvtáros néniél (kapuör) kiderül, hogy lejárt a bérletünk és amugy se vittünk vissza pár könyvet így büntetést fizethetsz, megváltod a bérleted és sürű bocsánatkérések kíséretében, a szúrós tekintete elöl beveted magad a könyvespolcok árnyékába.
- Bár abc- sorrendben, tematikánként vannak a könyvek kategorizálva, a Turbo Pascalos (laikusoknak – programozási nyelv) könyveket pár óra múlva mégis a tudományos fantasztikumok között találod meg…
- Távozás elött pecsét az új tagságidba, ismét szúrós tekintet, sürrü bocsánatkérés és megigértetik veled, hogy hozd vissza a nálad gyülő állami vagyont (könyvtári könyvek). Ellenkező esetben a szüleid elvesztik a lakásukat és az utcára kerültök.
- Otthon nekiesel a könyvnek, átnyálazod (ki tudja még elötted hányan…) biometrikus szűrőddel elösször a tartalomjegyzéket analizálod. Sokszor hiába. Így a tartalmat is átszűröd… sikertelen. Nincs más hátra, elkezded ad-hoc olvasni. Az értékes tartalmat mindig máshol találod meg de egy biztos, a feldolgozott menyiség 80%-ka után. (ctrl+f…)
- Könyvjelzőket helyezel el benne (anchor text / horgonyszöveg), hogy ujra megtaláld ami érdekel (füzetből tépett sarok, papirzsebi, csokispapir esetleg experteknél wc papir (nem, nem csokiswcpapir!).
- Beteljesedés pillanata (eufórikus élmény) feldolgoztad a könyvet, felteszed a polcra. Tiéd a világ megálíthatatlan vagy, nyomsz egy kört C64-en a WOW-al (az eredetivel), Falcon patrollal vagy Ghost Busterrel (telefon az nincs, de számítógép igen te retro burzsuj!)
- Másfél év múlva ismét nagyon fáj valami és a könyvtárba kéne menni, de az ötödik könytári felszólító levélre se reagáltál, a bérleted is fél éve lejárt. Lelkiekben felkészülsz a következő csatára, hiszen a lakhatásod a tét!
Na, ugye, hogy régen minden jobb volt? Há’ Nem?
Ehelyett mi van ma? Fogod az okostelefonod és rákeresel. Valószínűleg a Wiki lesz az első találat amin még a tartalom is szürhető! Így a fenti folyamat fél percre redukálodik, mert éppen a rötyin ülsz közben és bénázól, nomeg megint lájkolni kéne a legujabb cicás-cicis képeket is a fészen… (na ez az igazi kötegelés 🙂 ).
Összegzés
Így hol ilyenekről, vagy retró számítástechnikáról és a 90-es évekről fogok anekdotázni. Vagy francia moziról, nem szépirodalmi könyvekről, életről, sőt megeshet, hogy szakmai dolgokról is. Mint pár sorral feljebb írtam, mindenről és egyben semmiről. 🙂
Ja, ha már amúgy is a ’90-es éveknél járunk… katt/tapp ide
Értékesebb tartalmak?
Hát igen, megesik majd, hogy ilyenek is lesznek. A világban várható változásokról is fogok firkálni, leginkább olyanokról amit a tech startupok hozhatnak el magukkal. De időnként másról is. Ennek a sorozatnak a Da Vinci-Kód nevet adtam.
Itt értelmezésemben a Da Vinci-Kód az emberi genomban rejlő lehetőségekről szól. Azaz mi minden történhet ha használjuk is azt amit a jó isten tudja csak miért is birtoklunk, de birtokoljuk. A lehetőségek meg végtelenek lehetnek ha használjuk is.
Viszont nem vagyok újságíró és nem is tanulmányokat kívánok megosztani. Nem az írásból élek meg, ez egy blog. Az itt olvasható tartalom gondolatindítónak jó lehet, de végtelen forrásokkal nem fogok alátámasztani mindent. Ott a Google, használd.
Amúgy is javaslom ne higgy senkinek mindig nézz utána mindennek. Járd a magad útját ha valóban érdekel. Lehetőleg adatok alapján döntsd, és óvakodj a kognitív disszonancia csapdájától.
Amikről írok különféle forrásokban olvastam, online, offline, vagy éppen beszélgetések alkalmával ismertem meg mert bizony nincs minden fent a neten. Adatok tömkelege amik alapján sokszor az én meglátásomat osztom meg.
fikamestereknek
„Az összes kötekedőnek azt üzenem, mikor én nem baszok ki veled, te miért baszol velem?”
Ki a fasza gyerek c . trackből
Pajti, ha nem tetszik ne olvasd, ne pazarold itt se a saját se más idejét. Szeretkezz, ne háborúzz, Peace.
